Közösen a citera húrjain
Keresztyén inkluziós törekvések a Vargha Gyula Református Óvoda és Általános Iskolában
Amikor előkerült iskolánkban több régi citera és kezünkbe vettük, talán csak az futott át a gondolatainkon, hogy vajon kik és mikor használták azokat, milyen lehetett egymás mellett állni és megszólaltatni ezeket a népi hangszereket, együtt énekelni a népdalokat. Ki segítette őket ebben? Vajon milyen volt kiállni az emberek elé, hogy a sok próba után máshoz is eljusson az élmény? Vajon újra oda lehetne állítani a hangszerek mögé lelkes gyerekeket?
Nem kellett soká várni. Az iskola két diákja a pályaorientációs napon elhozta a többi diáknak kedvenc hangszerét, a citerát. Bemutatójuk nagy sikert aratott. A citera csodás hangja eljutott társaik szívéig, nem volt híja a lelkesedésnek. Az iskola régi hangszerei, nem volt kétséges, nem maradnak árván. A HEKS és a Református Szeretetszolgálat közös programja keretében a Felzárkózási Osztály pályázatot hirdetett inkluzív iskolafejlesztés támogatására. Iskolánk sikeres projektje az anyagi forrást is biztosította a citera szakkör elindításához. Diák és tanár együtt várta, hogy megkezdődhessenek a próbák. Sok-sok keresés után rátaláltunk Sebestyén Zoltánra, aki a Kemenesmagasi Népdalkör és Citeraegyüttes vezetője. Ő lett a tanítónk, akinek szakmai hozzáértése, lelkesedése, a hangszer iránti szeretete minden alkalommal magával ragadja a gyerekeket. Minden héten közösen várjuk a próbákat. Már új hangszereink is vannak, amivel otthon is tudnak diákjaink gyakorolni. Idővel megtapasztaltuk, hogy a citera nemcsak egy hangszer, hanem egy kapocs, ami összetart egy kis közösséget. Kapcsolatokat erősít, felemel. A közös időtöltés, a közösen megszerzett sikerek nemcsak az egyénekre hatnak külön - külön, de összeköti azokat, akik részt vesznek benne. A gyerekek megtapasztalhatják számos alkalommal, milyen adni. Adni abból, amit közösen szereznek meg.
Jó példa volt erre citerazenekarunk titkos akciója is. Nemrég ünnepelte a Kemenesmagasi Citerazenekar 45 éves évfordulóját. Közösen kitaláltuk, hogy meglepjük Zoli bácsit. Ajándékunk egy általunk, önállóan megtanult dal volt. Titokban, lelkesen szervezkedtünk, készültünk, hogy örömet szerezhessünk vezetőnknek, cserébe a rendkívüli türelméért, szakmai munkájáért, szeretetéért.
A meglepetés nagyon jól sikerült. Zoli bácsi örömmel hallgatta meg a gyerekeket, majd felkérte őket, hogy a fellépő, nagy citerazenekarok előtt, a mi maroknyi zenekarunk nyissa meg az évfordulós programot. A közönség a gyerekeket nagy tapssal jutalmazta.
Azóta is számos meghívást kapunk a környező falvakból. Óvodákban örvendeztetik meg játékukkal citerásaink a legkisebbeket, ünnepélyeken lépnek fel. Mindez oda vezetett, hogy az elismerés mellett azt is elérték, hogy további társaik kapjanak kedvet ahhoz, hogy csatlakozzanak a citerások lelkes közösségéhez.
Mindez, hogy is kapcsolódik az inkluzióhoz?
Mi vagyunk a citera húrjai. A citerának is többféle húrja van, ahogy a gyerekek is sokfélék. Az összhanghoz kellenek a dallamhúrok és a kiegészítő húrok is. Nem élünk ugyanabban a szerepben, de számít mindenki hangja!
Balikóné Maitz Adrienn Ildikó és Pulay Róbertné
